Június első vasárnapja – pedagógusnap! Megünneplésére először 1952-ben került sor! Június első vasárnapját pedagógusnapnak nyilvánította egy, 1951-es minisztertanácsi határozat - a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként!
Küldj te is hasonlókat...Donászi Magda: Pedagógusnapra
Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
Spiró György: Bada tanár úr
Megtanított szeretni, tudunk hát gyűlölni is. Megtanította, mi az értékes, tudjuk tehát azt is, mindig, bármilyen élethelyzetben, mi a talmi. Megtanította nekünk az irodalomban, mi a tragédia. Képessé tett minket arra, hogy saját életünkben is érzékeljük és megéljük a tragikumot. Teljes életet kaptunk Bada tanár úrtól.
Róth Márta: Pedagógusnapi köszöntő
Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.
Faludy György: Engem még tanítottak
Engem még tanítottak; és te
tudod, mit hol keress; korán
születtünk; újabban hülyéket
nevelnek ki az iskolán.
Így választottunk, nagyravágyók,
tanulást, tiszta ágyhelyet,
szegénységet és szabadságot
bőség és pusztulás helyett.
Kortársainktól egyre messzebb kerültünk.
Szólj, s nem értenek meg.
Mit kezdünk velük itt az elnyűtt
bolygón, hol közös az utunk?
A gondjaikat vállra vesszük,
örömeiktől elfutunk.
Jankovich Ferenc: Tanítónknak
Mi már tőled sokat kaptunk,
de tőlünk te keveset,
az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet,
hála-hála mindig hálajó tanítónk teneked.
Szőke Jenő: Pedagógus napra
Távolból elnézzük a "kékellő" erdőt,
Enyhe szélfuvallat hajt egy bárányfelhőt,
Napot nem takarja, aranyló sugara,
Szórja szerte fényét: PEDAGÓGUS NAPRA.
Mezei virágok pompáznak e fényben,
Vibrál a délibáb néma rezdülésben,
Hajladozó fűzfa ad nyugtató árnyat,
Sok kis iskolásnak, kik ma erre járnak.
Vadvirágot szednek, csokorba kötik azt,
Dallal köszöntik ők, a késői tavaszt
Majd viruló arcal, remegő kezekkel
Tanároknak adják, hálás szeretettel.
Tasnádi Varga Éva: Tanítómnak
Szép virágcsokromnak
köszönt minden szála,
nem fáradtál annyit
év közben hiába!
Könyveim, térképem
becsukódnak rendben,
s megtelt füzeteim
beszélnek helyettem.
Hófehér lapjukon
betűk sokasodnak,
mit nem tudtam tegnap,
megtanulom holnap.
Oktattál, neveltél,
oly türelmes voltál,
s velem együtt köszönt
lásd az egész osztály!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése